Szegedi SzC Gábor Dénes Szakgimnáziuma
Iskolánk a Facebook-on
Az SzSzC Facebook oldala
Határtalanul park a GD-ben Határtalanul park a GD-ben
Határtalanul program

A fakultatív előkészítő tevékenység során készített WEB-lapok: 1, 2

Az utazások után készült lapok Erdély Híres szülötteiről

A kijelzőről készült fotóalbum

A programról készült összefoglaló képekkel

Határtalanul blog

A programról készült 2 perces videó

BGA-12-HA-02-0982 együttműködés keretében készülő weblapok.

A logóra klikkelve a Határtalanul program weblapja érhető el. Határtalanul

1%

Kérjük, ajánlja fel adója 1%-át az iskolánkat segítő alapítványnak.

1%

A Gábor Dénes Középiskolai Alapítvány adószáma: 18454930-1-06.

Bővebben »

Cisco Hálózati Akadémia

CISCO

A Gábor Dénes falai között Cisco Hálózati Akadémia működik.

Bővebben »

Microsoft IT Akadémia

Iskolánk csatlakozott a Microsoft IT Akadémia Programhoz.

IT

Bővebben »

ECDL vizsgaközpont a GD

ECDL

Iskolánkban letehetők az Európai Számítógép-használói jogosítvány megszerzéséhez szükséges modulvizsgák.

Vizsgaidőpontok

Bővebben »

EBC*L vizsgaközpont

EBC*L

Iskolánkban megszerezhető az Egységes Európai Gazdasági Oklevél.

Vizsgaidőpontok

Bővebben »

Valid XHTML 1.0 StrictValid CSS!

Mustos Tamás János igazgató úr iskolatörténeti írása 1980-ból

I. Bevezetés

Egy iskola történetén az adott iskola működésének valamennyi elemét az ott folyó oktató-nevelő munka célját, eredményeit vagy kudarcait, a társadalomban elfoglalt helyét, szerepét bemutató feldolgozást értjük. Egy olyan feldolgozást, amely bemutatja az iskola működését befolyásoló tényezőket /épület, felszerelés, tárgyi feltételek/; a politikai, gazdasági környezetet, amelyben dolgozik; a tanárokat és az általuk alkalmazott módszereket; a tanítványok társadalmi és szociális helyzetét, eredményeit; a tananyagot, amelynek elsajátítása az iskola célja; a pedagógiai célok elérése érdekében alkalmazott - tanitáson kívüli - módszereket /önképzőkörök, szakkörök, ifjúsági mozgalmak/; a szülökkel való kapcsolattartást; más intézményekkel /kollégium, társiskolák/ tartott kapcsolatokat.

A Bebrits Lajos Szakközépiskola történetének megírásánál a fenti szempontokra természetesen figyelemmel voltam. Az iskola története - elsősorban kezdeti időszakára jellemző különleges helyzeténél fogva - rendkívül színes palettát kínált. Olyan eddig egyáltalában nem, vagy ritkán alkalmazott oktatási-nevelési feladatok váltak rendszeressé, mint a kihelyezett levelező oktatás, vagy a tájszülői értekezletek.

Elsősorban mégis azokat a tevékenységeket szeretném előtérbe helyezni, amelyek az iskola életében kiemelkedő hangsúllyal jelentkeztek:

  1. Az iskola - mint az ország első vasutas középiskolája - létesítésének és fejlődésének tárgyi, személyi, müködési feltételei.
  2. A tanítási órán kívüli nevelési tevékenység.
  3. A képzési profilok, tantárgystruktúrák változásai.
  4. A líbiai tagozat működése.

1953-1957.

II. 1. Az iskola létesítése és elhelyezése

A Minisztertanács 1950. évi 40. számú törvényerejú rendelete létrehozta a technikumokat az ipari, mezőgazdasági, közgazdasági gimnáziumok helyébe. A rendelet az induló ötéves terv igényeinek megfelelöen azért döntött így, hogy fejlődő iparunk megfelelően jólképzett, általános műveltséggel és önálló kezdeményező erővel rendelkező technikusokat neveljen és a felsőbb műszaki tudományokra előkészítsen. A technikumokban a felvétel vizsga alapján történt, tanulmányi idő 4 év volt, képesítővizsgával zárult és továbbtanulásra is képesített. Jelentős helyet kapott a gyakorlati képzés, amely az iskolai műhelyekben, vagy bázisüzemben folyt. Az 1951. évtől szakirányításuk a szakminisztériumokhoz került. A rendelkezés mögött ott volt az ipari termelés túlfeszítettsége, irrealitása, amely egyáltalán nem indokolta a tervezett és a végrehajtott túlszakosítást. Annál indokoltabb volt az egyre nagyobb feladatokat ellátó vasút munkaerőigényét szolgáló technikum létrehozása.

Az előzőek következményeként az iskolát a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium I. Vasúti Főosztálya hívta életre, az I./3 Szakosztály 8/15/1953./I/3. számú rendeletével. Ez a hír először a Magyar Államvasutak Hivatalos Lapja 1953. évi 23. számában jelent meg.

"A szegedi MÁV Fiúnevelőintézetben folyó évi szeptember hó 1-jén megnyílik az ország első vasutas középiskolája, a Vasút Forgalrni Technikum.../1./

A Vasúti Főosztályt az iskola létesítés~kor az a meggondolás vezette, hogy ezen a módon jobban biztosíthatók a minőségi káderképzés feltételei és egyúttal a népgazdaság szempontjából lényegesen előnyösebb ez a képzési forma az addigi tanfolyami kiképzésnél. /Egy hallgató kiképzése 16 hónapos bentlakásos tanfolyamon 30-35 ezer forintba került, a négy éves technikumi képzés egy főre jutó 6-7 ezer forintjával szemben./

A következő hivatalos közlés ugyancsak a MÁV Hivatalos lapban jelent meg: Az 1953. évi november 6-i számban kiadott I./181/ 1953.-I./3. A számú rendelet, amely a Vasúti Főosztály Pelügyelete alatt működő vasúti szakirányú technikumok feladatát, szervezeti és működési szabályzatát a következőkben határozta meg: "A technikumok feladata a Magyar Államvasutak és a Vasúti Főosztály felügyelete alatt működő MÁV üzemi vállalatok munkaerő szükségletének megfelelően biztosítani a jól képzett középkádereket a pályafenntartási, a vontatási, továbbá a forgalmi és kereskedelmi szakszolgálat területén... A Vasúti Főosztály felügyelete alatt működő technikumok, mint önálló MÁV szolgálati főnökségek felett, a felügyeletet a Vasúti Főosztály az 0ktatási Szakosztály útján gyakoroljon." /2./

Az 0ktatási Szakosztály nem véletlenül jelölte ki Szegedet a Vasútforgalmi Technikum elhelyezésére. Szeged mellett döntött, mert az ország délkeleti területének centruma, s ennél fogva széles vonzáskörzettel rendelkezik; a területi Vasútigazgatóság léte szakmai szempontból indokolta a létesítést; nem utolsósorban Szeged város tanácsa igen erősen ragaszkodott az iskola felállításához és minden segítséget kilátásba helyezett. A tanács akkori elnöke Dénes Leó többször tárgyalt az iskola megindulása előtt Gyenge Kálmán Oktatási Szakosztályvezetőjével a tárgyi és személyi feltételekről. /3./ A legnagyobb gondot az iskola végleges elhelyezésének lehetősége okozta. Ebben az időben még az is szóba került, hogy új iskolát épít a város a Vasútforgalmi Technikum számára. Az első időszakban azonban ezek a feltételek még csak nem is körvonalazódtak. Közben a jelentkezések zavartalanul folytak, a tanév kezdés egyre inkább közeledett. A tanítást meg kellett kezdeni, de épület nem volt. Jobb lehetőség hiányában a KPM Vasúti Főosztály jóvoltából a MÁV Fiúnevelő Intézet négy földszinti termében kezdődhetett el a tanítás az Április 4. útja 44. számú épületben.

II. 2. A nevelőtestület szerveződése

Az eredményes és zavartalan működésnek nemcsak e tárgyi feltételei hiányoztak, hanem a személyi is, hiszen tantestülete sem volt az iskolának az 1953. évi szeptember 1. induláshoz. Az igazgató személyének megválasztása eleve gondot okozott az Oktatási Szakosztálynak. Végül Olasz István főfelügyelőt bízták meg az iskola vezetésével, aki előtte a MÁV Szegedi Igazgatóság Politikai Osztályán dolgozott. Jellemző, hogy áthelyezése formaílag csak 1953. október 13-án történt meg, amikor az iskola már jó egy hónapja működött. Mellette egyetlen főhivatású Rózsa Lajos matematika-fizika szakos tanár, aki a MÁV Nevelőintézet létszámából került az iskolához. /Rajtuk kívül egy adminisztrátor - Kois Erzsébet - és egy hivatalsegéd - Sós Sándor - képezte az iskola személyzetét./ Az igazgatóhelyettesi teendőket Szabó Lajos,a Nevelöintézet igazgatója látta el második állásként.

Az első évfolyamra beiratkozott 179 tanulót 4 osztályban 144 heti órában túlnyomó többségében meghívott előadók oktatták, akik egyrészt a szegedi MÁV Igazgatóság szakelőadóiból, másrészt más középiskolák tanáraiból kerültek ki. Ez természetesen nem volt előnyös helyzet az oktató-nevelő munka szempontjából, hiszen az óraadók a szükséges szemléltető eszközöket hordták az óráikra. Az indulás nehéz idószakában lelkiismeretes, szorgalmas hozzáállásuknak köszönhető, hogy a munka nemcsak elindult, hanem eredményesen is folyt. Hogy kik voltak az "úttörők"? A 63./1953. számmal iktatott kimutatás szerint - 1953. augusztus 26-án - az alábbi nevek szerepeltek a Szakosztály felé történő tervezetben, melyet Olasz István igazgató jóváhagyás szándékával terjesztett fel, s mely tartalmazta azokat a tantárgyakat, amelyet az illető tanítani fog. /4./

Általános ismereti tanárok

  1. Dr. Béres János orosz nyelv és testnevelés
  2. Rózsa Lajos matematika
  3. Dr. Czigány Balázs történelem, földrajz
  4. Grigercsik Endre kémia
  5. Békási Ilona testnevelés leányoknál
  6. Eszes Ferenc magyar nyelv és irodalom
  7. Kálmán Mihály fizika
  8. Rimanóczi Géza ábrázoló geometria és szabadkézi rajz

Vasúti szakismereti tárgyak előadói

  1. Olasz István vasútüzemi ismeretek
  2. Horváth Ferenc pályafenntartási ismeretek
  3. Kövesi István pályafenntartási ismeretek
  4. Meggyes István pályafenntartási ismeretek
  5. Gömöri Jenő pályafenntartási ismeretek
  6. Újházi Károly vontatási ismeretek
  7. Molnár János vontatási ismeretek
  8. Ottrok László vontatási ismeretek
  9. Csonka János vontatási ismeretek

A nevelőtestület 1953. augusztus 28-án megtartotta alakuló értekezletét. A tanárok itt találkoztak először a célokkal és feladatokkal, amelyek a későbbiek folyamán meghatározták munkájukat. Azonnal szembetalálták magukat azokkal a nehézségekkel - tankönyv, tanmenet, tornafelszerelés, írószer, stb. hiánya -, amelyek annyira jellemezték az első tanévet. Egy példa: Az iskolának nem volt vasszekrénye, vagy kazettája, ahol a személyi okmányokat, a Nemzeti Bank csekkfüzeteit, fizetési jegyzékeket, stb. őrizni lehetett volna. Erre a célra az iskola költségvetésben 200,-Ft állt rendelkezésre. Igy az iskola igazgatója a MÁV Szegedi Igazgatóságának vezetőjéhez fordult, hogy egy kölcsön vasszekrénnyel megoldja a problémát. /5./

II. 3. Az induló évfolyam összetétele

A 179 tanuló nagy része vasutas szülők gyermeke volt és az ország különböző vidékéről jött. Mindezt alátámasztja az 54/1953. számú jelentés /1953. szeptember 21./, amelyet a Szakosztály felé küldött az iskola: /6./

  • 113 munkás
  • 9 dolgozó paraszt
  • 2 értelmiségi
  • 51 egyéb
  • - osztályidegen

/Az osztályidegen kategória a két évvel későbbi 1955. október 15-i jelentésben /7./ már nem szerepel, de a 320/1957-es Statisztikai jelentésben újból felbukkan. /8./ Akkor az 1957/58-as tanév induló 709-es létszámából 2 osztályidegen származású volt./

A tanulák közül 120 fő diákotthonban nyert elhelyezést. Mindössze 46-an voltak szegediek. A fennmaradó tanulók: bejárók /1O fö/, állami gondozottak /2 fő/, illetve szállás adónál lakó /1 fő/.

Érdekes képet mutat az I. évfolyamos tanulók általános iskolai tanulmányi eredménye a VIII. osztályban: /8./

  • 9 kitűnő
  • 17 jeles
  • 55 jó
  • 81 közepes
  • 13 elégséges

Az akkori jelentések kifejezetten rossznak tartották a beiskolázási arányt. Ennek oka, hogy az iskola létesüléséről későn értesültek az általános iskolák, a szülők. /Az irányitás elhúzódása miatt a beiskolázás a szokottnál jóval később, 1953. július 31-én fejezódött be./

Az iskolába olyan - elsősorban vasutasszülők gyermekei kerültek, akik fizikai foglalkozásúak és társadalmi státusuk alacsony. A többség falusi, tanyasi iskolából jött, sokszor nem szakos nevelök alapozták meg a legfontosabb tantárgyakat. Az azonos osztályzatok mögött így nagy különbségek voltak felfedezhetők. Egyes tanulóknál és tantárgyaknál nagy fokú lemaradások mutatkoztak már közvetlenül az induláskor. Mindezeket a problémákat valamennyire enyhíteni lehetett volna, ha van felvételi vizsga, de az említett késések miatt erre az első évben nem volt lehetőség. /A felvételi orvosi alkalmassági vizsgálatokat később - a 16/1959. számú M.M. utasításnak megfelelően - vezették be./

A 175 magyar mellett 4 koreai tanuló is beiratkozott, akik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságból érkeztek a budapesti Kim Ir Szen Intézeten keresztül. Teljes ellátást a Nevelőintézetben kaptak. A tanév megkezdése után érkezett egy görög és egy román tanuló is, ezzel nemzetközi összetételűvé alakult a tanulóifjúság.

II. 4. Az oktató-nevelő munka megkezdése

A tanév munkájának gerincét az éves munkaterven alapuló, negyedéves bontásban elkészített részletes intézményi munkaterv alkotta. Az első ilyen - 87/53. - előirányozta azokat a szervezési és nevelési feladatokat, amelyek a zavartalan működéshez elengedhetetlenek. "Munkánk során annak az elvnek kell érvényesülnie, hogy a szocializmust épiteni csak megfelelö szakemberekkel lehet... Meg kell szerettetnünk a tanulóinkkal a vasútat, a jövő munkaterületeket... Ki kell fejlesztenünk bennük a jö közösségi szellemet, mely a vasúti szolgálatnak egyik fontos tényezője..." /9./

Az iskola jó müködésének feltételeként szabta meg a munkaterv az iskolai pártszervezet és az önálló szakszervezeti ÜB megalakítását. A munkatervnek megfelelően létrehozták az iskola Diák Ifjúsági Szervezetét 1953 novemberében 78 tanulóval. Megalakult a Szülői Munkaközösség, amelynek vezetősége résztvett a nevelési értekezleteken tartott elóadásokon. A tanárok önálló negyedéves munkatervei az osztályfőnöki órák előkészítését, a családlátogatások és tanulmányi utak megszervezését tartalmazták. Létrejött az osztályfönöki munkaközösség az egységes nevelési elvek összehangolásának feltételeként. Minden negyedévben osztályszülői értekezletek voltak azonos időpontban a Fiúnevelőintézettel. Megalakulnak az első szakkörök: matematika /vezetője: Rózsa Lajos, fizika /Kálmán Mihály/ és a magyar /dr. Eszes Ferenc/. A magyar szakkör legfontosabb feladata a "tanuljunk meg helyesen írni" mozgalom beindítása.

Minden hónapban nevelési értekezletek voltak, az első 1953. október 5-én, ahol az igazgató beszámolt az eddig elvégzett munkáról. /10./ Az osztálytársak tárgyilagosságáról szólt, a javuló tanulmányi munkáról, a gyengébb tanulókkal való foglalkozásról, az iskola előtt álló feladatokról. Az igazgatói előterjesztésben, de a hozzászólásokban is felmerült már egy hónap után egy olyan probléma, amely évekig az is maradt. A nevelőotthonban a vasútforgalmisták voltak a legtöbben, s előjogokat szerettek volna élvezni a többi tanulóval szemben. Ez látszólag nem az iskola problémája, de tekintettel arra, hogy ekkor még az iskola a Nevelőotthon területén volt, és a délutáni foglalkozások /tanulás, felzárkóztatás, szakkör/ is itt zajlottak, különleges helyzet alakult ki. A délutáni /nevelőotthoni/ programok ugyanabban a négy - eredetileg tanulóteremben - folytak, amelyben a délelőtti /iskolai/ tanítási órák. Voltak "belsős" és"külsős" tanulók. Ezzel a szemlélettei a pedagógusoknak kezdettől harcolniuk kellett. /Késöbb - már a külön válás időszakában - az iskolában ez úgy jelentkezett, hogy a jelentős többségben lévő bentlakásos intézményes tanulóknak volt előjog igényük a kevés szegedi illetve bejáró tanulókkal szemben./

Az első tantestületi értekezlet magállapította, hogy a tanulóknak több segítségre van szükség az előképzettségükből származó lemaradás miatt. Ugyanakkor probléma az is, hogy a tanulók helytelen tanulási módszereket alkalmaznak. Mindez többidó eltöltését kívánná meg az ískolában, viszont a nevelők többsége óraadó, így kevés idejük maradt az órán kívüli tevékenységre. Az első tanév végén 149 tanulót osztályoztak le, 30-cal kevesebbet, mint amennyi beiratkozott. A legtöbb tanuló szülői kérésre maradt ki, mert az iskola követelményeit nem bírták. Két tanuló maradt ki fegyelmi okból. Az év végi iskolai tanulmányi átlag 3,2, ami elfogadható eredmény, tekintettel a beiskolázási problémákra, valamint arra, hogy a tanulókkal való egyéni foglalkozás - az egyetlen főfoglalkozású tanár miatt - hagyott kívánni valókat. /Az utóbbiak miatt a családlátogatások mennyiságe sem volt elegendő./

Fegyelmi téren állandó javulás volt tapasztalható, mind az órákon, a szünetekben, illetve az iskolán kívüli tevékenységeken. Kezdettől a vasutas fegyelem volt a mértékadó. Az iskola Házirendje a vasúti szolgálati szabályzatra épült munkarend volt. A diákok a folyosón, utcán fejbiccentéssel köszöntötték a tanárt. A tanárok magázták a diákokat. Gondot okozott a tanulók kártyázása, pénzre játszása és a ponyvaregények olvasása. Gondos neve- lő- és felvilágosító munkára volt szükség ezen helytelen szokások megszüntetéséhez. Javult az óra alatti fegyelem, különösen akkor, amikor az ískolai DISZ javaslatára bevezették az u.n. "Fegyelmi naplót". Természetesen kettős eredményt értek el, hiszen a fegyelem mellett a tanulmányi eredmény is javulást eredményezett.

Az Oktatási Osztálynak küldött negyadévenkénti jelentések az objektív és szubjektív körülményekre sokat hivatkoztak /sok óraadó, eszközhiány, pedagógiai tapasztalatok hiánya, stb/. A tanulmányi munka és a nevelés terén a jobbítás szándéka emberi tényezőkön nem múlott. Ennek igazolására következzen itt teljes terjedelmében az a levél, amelyet az iskola igazgatója küldött egy olyan tanulónak, aki az első tanév végén elégtelen eredményt ért el: /11./

VASÚTFORGALMI TECHNIKUM
S Z E G E D
Április 4 útja 44 szám
220/1954.sz.
Egry Ervin
tanuló,
Dombóvár.

A nyári termelési gyakorlata lassan véget ér. Kiváncsi vagyok arra, hogy ott hogyan állta meg a helyét, mert jóltudja, hogy az általános vasut üzem tantárgyból nagyon gyengén szerepelt. Látja kérem jobb lett volna tanulni, mint a Várhelyivel együtt rosszalkodni. Nem is erre vagyok első sorban kiváncsi, hogy az állomáson mit csinált, hanem, hogyan készül fel a pótvizsgára?

Kérem válaszoljon a következő kérdésemre:

  1. Ki tanítja az ábrázoló geometriára és mióta tanulja?
  2. Mennyit fordít a tanulásra naponta ebből a tárgyból?

Nem sok kérdés ez amire meg kell válaszolnia. Mi a pótvizsga előtt egy nappal behívjuk, hogy még itt is foglalkozzunk magával. Amit nem érdemel meg a sok fegyelemlazítása miatt. Természetesen nyomatékosan felhívom a figyelmét, hogy alapos felkészülés nélkül nem fogjuk átengedni. Mi nem papír bizonyítványt akarunk adni, hanem megérdemelt osztályzatot. Tehát arra ne is gondoljon, hogy csak eljön és majd lesz valahogy. Ha nem tud megbuktatjuk és ismétlőnek nem vesszük fel. Édesanyjának mondja meg, hogy így tájékoztattuk a Szakosztályvezető elvtársat is. Tehát kérem tanuljon komolyan és készüljön fel a pótvizspára igen alaposan.

Válaszát kérem és tájékoztasson tanulása felől.

Szeged, 1954. julius 17.

Olasz István sk.
igazgató, főfelügyelő

A fenti levélnél kutatásom folyamán jóval hosszabbakat is találtam, de talán ez is megmutatja azt a törődést a gyermek iránt, amelyet az iskola vezetés képviselt.

Az Oktatásügyi Miniszter 8532-7/1954. sz. rendeletével írta a nyári termelési gyakorlatok rendjét. Az Oktatási Szakosztály a MÁV Hivatalos Lap útján egy általános rendelkezést adott a szolgálati főnökségek telé ezzel kapcsolatban. Ez foglalkozott az oktatás és nevelés kérdéseivel, a beosztással, ellenőrzéssel, beszámoltatással, stb. A tanulók a lakóhelyükhöz közeli állomáshoz lettek beosztva, illetve ha ez nem volt lehetséges, akkor menetkedvezményben részesültek, s egy közeli állomásra kerültek.

A nyári gyakorlat ideje 3 hét. Minden tanulónak munkanaplót kellett vezetnie az iskola útmutatása alapján. Ezt az útmutatást írásban kapták meg a tanulók. Ugyancsak írásban kapták meg - az illető állomás is - azokat a fő feladatokat, amelyeket el kellett végezniük. Az állomásvezetők, szolgálattevők számára az iskola minden tanulóról külön-külön írásbeli jelentést küldött, amely kitért, elsősorban a szakmai tárgyakra, valamint a tanuló magatartására, hozzáállására. Az első évben még zökkenők voltak, mert a MÁV Hivatalos Lap későn tájékoztatta a szolgálati főnököket s így bizonytalan volt a nyári termelési gyakorlat lebonyolítása. Az iskola a tanítás befejezése után már a nyári szünetben értesítette a tanulókat és a szolgálati főnököket a gyakorlat lefolytatásáról.

Megindul az iskolai sportmunka is, igen mostoha körülmények között. Sem tornaterem, sem felszerelés nincs. Zsedényi István testnevelő tanár vezetésével az iskola bekapcsolódott a városi középiskolai bajnokságokba, csapatversenyekbe. A tavaszi mezei futóverseny már sikert is hozott, mert az egyéni és a csapatversenyt is a Vasútforgalmi Technikum nyerte. Az iskolai DISZ segítségért fordult a Vasutas Szakszervezet Központjához felszerelés ügyben, amit a Szegedi Lokomotív SK elnöke támogatott. /12./ /Arra nem találtam dokumentumot, vajon megkapta-e az iskola a kért felszerelést./ Az első MHK próbát ll0 tanuló teljesítette 1954. március 31-én. /13./

Az iskola tanulói már az első tanévben tanulmányi versenyeken vettek részt. Az Arany Dániel matematikai versenyben 22 fővel, köztük négy koreai tanuló. A középiskolai Matematikai Lapok című szakfolyóiratban közzétett feladatversenybe is bekapcsolódtak a tanulók. Ez a verseny nem a jó matematikusoké volt, hanem elősegíteni hivatott a gyenge tanulmányi eredményt elérteket a felzárkózásra. A Bólyai János Matematikai Társulat Kürschák József felszabadulási vsrsenyére is történt benevezés. Egyenlőre különösebb eredmény nélkül, hisz a Vasútforgalmiból csak elsősök vehettek részt a versenyeken.

II. 5. Megindul a levelező oktatás is

A levelező oktatás a Magyar Népköztársaság Mínisztertanácsának 1055/1953. számú határozata alapján 1953. október 14-én kezdődött ünnepélyes megnyitóval. A gyakorlati munka, a későn kapott engedélyezés folytán novemberben kezdődött el 110 fővel. A jelentkezettek az ország minden részéből verbuválódtak, legtöbben a Budapesti Igazgatóság területéröl /44 fő/, legkevesebben a Szombathelyi Igazgatóságtól /7 fő/. Az ország mind a 19 megyéje "képviseltette" magát.

A levelező tagozat szabályzata 1954. január 12-én készült kiadásra dr. Eszes Ferenc összeállításában. /14./ A levelező szakmai képzés azokat a vezető és irányító munkaköröket betöltő vasutas kádereket érintette, akik nem rendelkeztek megfelelő szakmai képzettséggel illetve iskolai végzettséggel. Olyanok jelentkezhettek, akik a 21. életévüket már, a 45. életévüket még nem töltötték be. Különösen indokolt esetben az életkor korlátozásától az Oktatási Szakosztály eltekinthetett. A felvételhez szükséges volt az általános iskola 8 osztálya, illetve a régi rendszerű közép- vagy középfokú iskola /gimnázium vagy polgári/ 4 osztálya. Voltak akik nem végezték el a nyolc általánost s úgy kezdték az iskolát. Külön szakosztályvezetői engedéllyel folytathatták az ilyenek tanulmányaikat s vizsgázhattak a későbbiek folyamán. A munkahely vezetőjének és párttitkárának javaslata szükséges volt a jelentkezéshez. A felvételnél előnyben részesítették a párttagokat. Ezt Olasz István igazgató a Szakosztályhoz küldött leveleiben többször le is írta. /15, 16./ Így akarta erősíteni az iskola pártszervezetét. Egy külön tanulócsoportban /19 fő/ csak politikai munkatársak részére folyt levelező képzés.

A képzés ideje ugyanannyi mint a nappali tagozaton: 4 év. Mivel ugyanezt a végbizonyítványt is adja, - érettségi és technikusi oklevél - így a tantárgyfelosztás is azonos. Bár az Oktatási Szakosztály fenntartotta magának a jogot, hogy évente közli az iskolával a tantárgyfelosztást, tekintettel arra, hogy a felnőttoktatásban résztvevők nagy hányada olyan munkaterületen dolgozott, amely tudásanyaga meghaladta egy adott tantárgy anyagát. A hallgatók összetétele viszont rendkívül heterogén volt, részben alapképzettségüket, részben munkaterületüket illetően, így végül minden oaradt úqy, ahoqy a nappali tagozatos tantárgy felosztás diktálta, kivéve az orosz nyelv oktatását.

A hallgatók havonta felváltva konferencián, illetve konzultáción vettek részt. /Konferencia: tanulmányi beszámoló és tanulmányi ellenórző foglalkozás. Konzultáció: csoportos iskolai foglalkozás, valamint lehetőség írásbeli /röpdolgozat/ elvégzésére is./ A foglalkozások Szegeden és Budapesten zajlottak szombat és vasárnap. Minden alkalommal lehetőség nyílt korrepetálásra, amely tantárgyanként külön korrepetálási órarend szerint folyt.

II. 6. Folytatás az ideiglenes épületben

Az 1954/55-ös tanév beindítása a MÁV Nevelőotthonban már nem volt lehetséges. Az új I. évfolyamra 5 osztályban további 236 tanulót iskolázott be a technikum. A 378-ra emelkedett tanulólétszám és a 9 tanterem más igényeket támasztott. A Városi Tanács előző évi ígéretei még mindig ígéretek maradtak, intézkedés részükről az iskola elhelyezésére nem történt. Így a MÁV Oktatási Szakosztálya volt kénytelen lépni úgy, hogy az addig tanfolyami célokat szolgáló Londoni krt. 13. sz. alatti épület egy részét átadta az iskolának. Ez a megoldás már akkor ideiglenesnek látszott s legfeljebb 2 évre biztosíthatta az iskola elhelyezését, ugyanis 14 tanterem volt a maximális befogadóképessége. Mégis örömet okozott, mert sajátjának tekinthette az iskola. A költöztetés nem okozott különösebb gondot, mivel az előző évben csak alapját tudták lerakni a könyvtárnak, a fizika és kémia szertárnak, így kézben, kiskocsival könnyen átvittek mindent. A tanév a tantermek festése, berendezése miatt 1954. szeptember hó 8-án kezdődött el.

Az iskola elhelyezésének átmeneti megoldása mellett maradt még bőven probléma. Így elsősorban a nem vasutas szülők gyermekeinek az elhelyezése. Ez 12 leány és 48 fiú tanulót érintett, akiket a MÁV Nevelőotthon természetesen nem vehetett fel. A kérdést - ugyancsak átmenetileg - úgy oldották meg, hogy a Nevelőotthon leánytanulóit a diákotthoni leányokkal együtt az iskolaépület III. emeletén helyezték el, s az így felszabadult Sárkány szálló épületében - addig az a Nevelöotthon leányszállása volt - kaptak szállást a fiúk. A leányok és a 48 fiú étkeztetésére a Nevelőotthon állított fel második konyhát az iskola épülétében. Az iskola diákotthonának a megalapozása ezzel megtörtént. Bár a 30 fős létszámhoz fő állású nevelőt nem kapott az iskola, óraadással tudták a nevelési feladatokat ellátni.

A tárgyi feltételek biztosításával párhuzamosan, a megnövekedett osztálylétszámhoz szükséges tanári létszámot is kellett volna biztosítani. A tanerő szükséglet felterjesztése már az előző tanévben megtörtént az Oktatási Szakosztály felé, a megoldás viszont nem a legkedvezőbben alakult. /17./ A 9 osztályhoz legalább 15-16 tanárra lett volna szükség, az általános vizsgálatot végző szakfelügyelő szerint. /18./ A fejlesztésre viszont mindössze 8 fő létszámot engedélyeztek, s így a főállásúak száma csupán 11-re növekedhetett. Az órák többségét - az előző évinél jóval nagyobb számban - 24 óraadóval, szakelőadóval kellett megvalósítani. A hiányzó létszámmal szemben némi vigasztalást az jelentett, hogy az Oktatási Szakosztály az iskola igazgatójával együtt a legjobb tanerőket igyekezett az iskolának biztosítani, s így sikerült egy igen példamutatóan, fegyelmezetten és jó együttműködéssel eredményesen dolgozó tanári testületnek az alapjait lerakni. Ekkor került az iskolához Hausler Ágnes, Kenderessy Szabó Pál szakelőadók, valamint Orgovány Zoltán, Orgovány Zoltánné, Kovács László, dr. Iványi Jánosné, Sipos Sándor és Rimanóczy Géza tanárok. Rendeződött az igazgatóhelyettes kérdése is, amikor a félhivatású Szabó Lajos MÁV nevelőotthoni igazgató helyébe az addig óraadóként működő, másfél évtizedes pedagógiai gyakorlattal és gazdag nevelői tapasztalattal rendelkező dr. Eszes Ferenc került.

1954. december 3-án megalakult az iskola pártszervezete 6 fővel. Különösen az iskolai DISZ irányítása és segítése, de az oktató-nevelő munka pártszerű irányítása nyert ezzel sokat. Minden két hétben politikai oktatás volt a tanulók számára, ahol nem csupán elvont politikai témákat, hanem időszerű gazdaságpolitikai kérdéseket is megvitattak. A MÁV Politikai Osztályának segítségével a DISZ-en belül rendszeres politikai oktatást tartottak. Minden reggel az iskolarádión keresztül egy-egy fontosabb kül- és belpolitikai eseményt a tanulók számára ismertettek.

Az előző évben megindított szakköri munka továbbfejlődött. A három szakkör 7-re növekedett összesen 114 taggal.

Ebben a tanévben esett át először az iskola az általános iskolafelügyeleten. Az ennek alapján készült 30 oldalas jelentés kiemelte az oktatás magas színvonalát, a tanárok és tanulók fegyelmezett magatartását, megállapítva, hogy "ilyen fegyelmezett magatartással kevés középiskolában lehet találkozni". /18./

Lényegében ugyanerre a megállapításra jutott az Oktatási Szakosztály is, amikor megállapította "...az oktatást és a nevelői munkát értékelve a szegedi Vasútforgalmi Technikumot kell elsőnek megemlíteni. Itt a másik két technikummal szemben az oktatás színvonala, a fegyelem szilárdsága komoly alapokon épül..."

Ebben az évben szervezték meg az iskola kultúrcsoportját. Színjátszócsoport és énekkar, valamint egy fiú és egy leány tánccsoport működött. Az iskolai énekkar a szegedi középiskolások versenyén mindjárt második lett.

Az iskola neve nemcsak Szegeden, hanem a tanulók révén lassan országszerte ismertté vált. Nyilván ennek köszönhető, hogy az 1955/56-os tanévben - az előző évek jelentkezéseit túlhaladva - már közel 400 tanuló kérte felvételét az I. osztályba. A felvételi vizsga alapján ennek a létszámnak csak alig több mint a fele került be: 243 tanuló. Így az osztályok létszáma 14-re növekedett, a tanulóké pedig 571-re. Az iskola kezdett Szeged egyik legnagyobb iskolájává nőni, pedig ekkor még csak az első három évfolyam működött.

Az osztályok elhelyezése nem jelentett problémát, mert a 14 osztály - ha kissé szűken is - elhelyezhető volt az iskola épületében. A szükséges berendezés, felszerelés lényegében biztosítva volt erre az időre; a bútorzat, a szertári készletek, a könyvtár gyarapodásával.

A Diákotthon létszáma erre a tanévre 172-re emelkedett. A Sárkány szállót vissza kellett adni a Nevelőintézet részére. Hosszas utánajárás után sikerült - ismét átmenetileg - megoldást találni a tanulók elhelyezésére. Megkapta az iskola az egyetemtől egy évre a volt Piarista Gimnázium 2. emeletének egy szárnyrészlegét, s itt 70 tanulót tudott elhelyezni, részben saját, részben kölcsön bútorzattal. A Gépipari Technikum 62 elsőéves tanulót fogadott be - térités ellenében - albérletbe, 40 leánytanulót pedig az iskolától kb 3 km-re lévő Textilipari Technikum. A tanulók étkeztetése továbbra is az iskolában történt, de most már a Délmagyarországi Üzemélelmezési Vállalattól naponta hozott élelemmel.

A tanévet ezúttal sem sikerült az előírt időben megkezdeni, csak szeptember 15-én, mert a fenti problémák megoldása csak az utolsó pillanatban sikerült, sőt a tanári testület létszámának bővítése csak december végére - 17 főállású, 33 óraadó.

Komoly testnevelési oktatásról, sportmunkáról csak ettől a tanévtől kezdve beszélhetünk, miután eljutott az iskola oda, hogy főállású testnevelő tanárai voltak. /Fenyvesi Eszter, Szilágyi Dezső/ 1955. november 17-én 8 fiú és 6 leány szakosztállyal megalakult az iskola sportköre. Az iskola azonnal komoly vetélytársa lett a több évtizedes múlttal rendelkező többi középiskolának. A KPM-nek küldött - 209/1955. - jelentés /19./ beszámol a tanév fedettpályás atlétikai versenyéről, amit az iskola nyert meg a fiúk között a Radnóti Gimnázium előtt, úgy, hogy tornatermi felkészítésre nincs is mód. Az iskola nem csupán a Tanács Oktatási Osztálya és az OTSB által kiírt versenyekre nevezett, hanem bekapcsolódott azokba a sport- és kulturális seregszemlékbe, versenyekbe, amelyeket a KPM rendezett egyrészt oktatási intézményei között, illetve a szolgálati főnökségek között. Sőt az iskola DISZ Bizottsága és sportköri vezetősége 1956. január 23-án felhívást tesz közzé a vasutas középiskolák számára spartakiád szervezésére. /20./ Az első spartakiádot Szegeden rendezték 1956. május 9-10-én atlétika, szertorna, labdarúgás és kosárlabda sportágban. Ennek az időszaknak kiemelkedő sportolója volt Juszkó János, aki kerékpározásban korosztályos országos versenyeket nyert középiskolás korában. /A Kerékpáros Békeversenyen felnőtt válogatottként többször részt vett, és 1967-ben az eddigi legjobb magyar eredményt érte el./

Az előző tanévben megkezdett kultúrális tevékenység továbbfejlődött Szabó.G. László - új főállású tanár - vezetésével. Az énekkar létszáma 120 főre emelkedett, s ezen belül 30 fős kamarakórus is alakult. A munkának igen nagy lendületet adott a Vasút Politikai Főosztály és az Országos Vasútas Ifjúsági Nevelési Tanács által meghirdetett Landler Jenő kultúrális seregszemle. Ez állandó megmérettetést jelentett az énekkarnak, tánccsoportnak, színjátszóknak és szavalóknak egyaránt. 1955 decemberében, egyenlőre még igen szerény formában, 4 oldalon megjelent az iskola sokszorosított újságjának első száma: a II. C osztály "Osztály-híradója". A szám 1956 márciusában már "Ifjú Vasutas" címmel 10 oldalon jelent meg és iskolaújsággá alakult. A hetenkénti játékfilm és oktató filmek vetítése mellett a tanulók látókörének tágítása, ízlésük és irodalmi műveltségük elmélyítése céljából az iskola bekapcsolódott a Szegedi Nemzeti Színház bérletrendszerébe, a tanév folyamán a színház 11 bérleti előadását tekintette meg az előadásonként kb. 400 tanuló.

II. 7. A negyedik tanévtől végleges helyen

Az 1956/57-es tanév közeledtével az iskola végleges elhelyezésének gondjai megszaporodtak. A Londoni krt. 13. szám alatti épületszárny a felfutó létszám miatt már kicsinek bizonyult volna. Bonyolította a helyzetet, hogy az eddig MÁV tulajdonban lévő épületrészt a tanács lakások céljára szerette volna felhasználni. A Közületeket Elhelyező Bizottság több ízben is szemlét tartott, keresve a megfelelő megoldást az iskola és a diákotthon elhelyezését illetően. Az Oktatási Szakosztály vezetője többször tárgyalt a tanácselnökkel és a pártbizottsággal. Az iskola szegedi léte is kétségessé vált. A Szakosztály közben Budapesten is tárgyalt a Közületeket Elhelyező Bizottságnál az iskola fővárosba helyezéséről. /3./

A sok utánajárás, bizottsági tárgyalások hosszú sora után végre sikerült a kiürítés alatt álló volt Petőfi laktanya egy épülettömbjét - mely azonos utcatömbben van az addigi iskolaépülettel - kiutaltatni a diákotthon részére. Ez az akkor még ideiglenesnek mondott megoldás lett az iskola és a diákotthon végleges elhelyezésének megoldási forrása. Itt helyet kaphatott az 5 új elsőosztály is. Így szeptember 15-én a két felső évfolyammal, s egy hét múlva az I-II. osztályokkal megindulhatott a tanév - szinte hagyományos késéssel.

Ebben az évben az I. évfolyamra jelentkezettek száma meghaladta az 500 főt. A felvett 257 új elsőosztályossal 743-ra emelkedett a tanulólétszám. Az új évfolyammal vált teljessé az iskola: mind a négy évfolyam működött 19 osztállyal. /5zeged 13 középiskolájából csak a Ságvári Endre Gimnázium volt ekkor nagyobb 26 osztállyal és 850 tanulóval./

A tanév megkezdésétől október és november hónap folyamán a katonaság újabb tömböket ürített ki, a költözködés tovább folytatódott. A három évvel azelőtt kezdődött "költözködések éveinek" utolsó szakasza volt ez. Az iskola amint tudomást szerzett egy újabb épülettömb-rész elhagyásáröl, az óra végén felkerekedett egy-egy osztály, megragadva a tantermi székeket, asztalokat, s a következő órát már az új helyen kezdték meg. December végéig sikerült az iskola részére a Marx tér felöli két tömböt, a kollégium részére a Bakai Nándor utca felöli tömböt és egy belső udvari tömböt elfoglalni. Az iskola új címe: Szeged, Marx tér 14. Megkapta az iskola a honvédség modern - 1952-ben épült - ebédlőjét a konyhával együtt, ahol egyszerre 500 fő is ebédelhetett. /Ezt megelőzően ~-5 váltásban 3-3,5 órán át tartott az ebédeltetés./

Az 1956-os októberi események természetesen megzavarták az iskola munkáját. A tanítás nem sokáig szünetelt, mert már november közepétől a szegedi diákok bejártak. A Magyar Közlöny 1956. november 12-én megjelent 93. számában közzétett 7/1956. számú kormányhatározat utasítása szerint - mivel a tárgyí feltételek adottak voltak - december 11-én a rendszeres oktatás folytatódott, bár a tanulóknak csak 75%-a tért vissza az iskolához. /21./ A tantestületben személyi változások nem történtek.

A tanév második fele a kiesések pótlásával, a megbomlott rend helyreállításával és a múlt század végén épült iskolaépületnek iskolává formálásával telt el. A KISZ zászlóbontása után az iskola ifjúsága országos viszonylatban is az elsők között csatlakozott a szövetséghez, amikor április első felében 45 taggal létrehozta az iskola KISZ alapszervezetét Szabó G. László tanácsadó-tanár segítségével.

Ebben a tanévben jutott el oda az iskola, hogy először történetében képesítő vizsgát is lebonyolíthasson, úgy a nappali mint a levelezö tagozaton. Az érettségi szóbeli tételeket a szaktanárok állították össze, s a Városi Tanács Oktatási Osztálya hagyta jóvá. Az írásbeli tételeket a KPM Oktatási Osztálya küldte. A 4 évvel azelőtti 179-es beíratkozó létszámból 96 fő jutott el a képesítő vizsgáig. Ez kevésnek tünik, de a vázolt négy tanév bőven adott okot és alkalmat a kimaradásra. Egyébként csupán 2 tanuló vizsgázott elégtelenre; az 1-1 fő román és görög tanuló időközben más iskolába távozott. /A levelező hallgatóknál 110 főböl 56 érettségizett./

Az érettségi jegyzőkönyvek /22./ megállapítják, hogy a szaktárgyak nagy óraszámban történő tanítása a közismereti tárgyak rovására, s ezen keresztül az általános müvelődés rovására megy.

A IV. B osztály érettségi jegyzőkönyvében az elnök az alábbiakat jegyezte meg: "Felvételi vizsga 1953-ban nem volt és általában azok kerültek a technikumba, akiket máshol nem vettek fel. Az általános iskolában a tanulmányi színvonal igen alacsony volt és az I. osztályban alapvető nyelvtani, helyesírási és számtani kérdéseket kellett tanítani, a hallgatók többsége még az egyszer-egyet sem tudta; magyar nyelvet úgyszólván nem tanultak az általános iskolában! Természetesen mindezek nagy nehézségek leküzdését jelentették úgy a tanárok, mint a tanulók számára... Figyelembe kell venni azt is, hogy az ellenforradalmi események következtében mintegy 3 hónap "kiesett" a tanulmányi időből... Az eredmények - különösen, ha figyelembe vesszük a kedvezőtlen körülményeket - jónak mondhatók." /22./

A nappalin érettségizettek a vasúton rövidített szakvizsgákat tehettek és a vizsgák birtokában önálló beosztást, illetve kinevezést nyerhettek a II. vasúti szakcsoportba. A levelezö tagozaton végzettek automatikusan a III. szakcsoportból a II.- ba kerültek.

Bár a nyári termelési gyakorlattal fejeződött be az 1956/57-es tanév, mégis elmondhatjuk, hogy az első érettségizők távozásával lezárult egy semmihez sem hasonlítható "hőskorszak".

III. A technikus képzést folytató iskola munkájának szépségei és nehézségei
1957-1968.

III. 1. Tananyagújító törekvések a vasútforgalmi technikus képzésben

Az 1957/58. tanév volt az első, amely minden zavaró körülmény nélkül, szabályszerűen, előirt időben kezdődött. Az iskola teljessé vált: 4 évfolyamon 5-5 osztály, tehát összesen 20 osztály. Ez azt jelentette, hogy az I. osztályban kb. 200 tanulóval induló évfolyam esetén 25-30%-os lemorzsolódást véve figyelembe, a negyedik év végén 140-150 főnyi utánpótlást tud biztosítani az iskola a vasút forgalmi és kereskedelmi szakszolgálata részére. Az 1964/65-ös tanévig - amikor bővült az iskola a vasútgépész tagozattal - az iskola képzési struktúrájában nem volt változás, s így az évenkénti 700 fő körüli tanuló létszámban sem. A tanári testület is kiegészült, és a 28 főhivatású nevelővel egyenlőre végleges lett a létszáma. Ekkor került főállásba az iskola létszámába Kálmán Mihály későbbi igazgató, dr. 5zabó Tibor és Szöllősi Gyula későbbi igazgatóhelyettesek, Kanyó Ferenc, Kőrösi Ilona, Kecskeméti Ferenc és Szilágyi Ferenc.

A technikusképzés hiányosságait hamar felismerték, s keresték a megoldásokat. Mindegyik iskola - így a Vasútforgalmi Technikum is - részletes javaslattételt küldött a felettes szervéhez a változtatásokkal kapcsolatban. Az iskola igazgatója 116/1957. számú Oktatási Osztályhoz küldött felterjesztésében több javaslat is van.

  1. A képzési időt 5 évre emeljék fel, így több idő juthat a közismereti tárgyakra, ugyanakkor a szakmai tárgyak is elmélyültebb áttekintést nyerhetnek.
  2. Az orosz nyelv oktatása mellett még egy idegen nyelv legyen kötelező /német, francia/, ezt megköveteli a növekvő nemzetközi és határforgalom.
  3. A tankönyvek terjedelme túlméretezett. A tankönyvírók kérjék ki a gyakorló pedagógusok véleményét a tankönyvek írásakor.
  4. A tananyagot csökkenteni kell néhány szakmai tárgyban /pl. vasúti földrajz/; el lehetne tantárgyakat hagyni /pl. forgalmi és kereskedelmi balesetelhárítás/; vagy a megszüntetettek helyett újakat bevenni /pl. jelzési utasítások/. /23./

A fenti javaslatok elvi-gyakorlati döntése természetesen az iskola hatáskörét meghaladta, kivéve az utolsó pontban javasoltakat. Az iskola szakelőadói mint gyakorlati szakemberek tökéletesen tisztában voltak azzal a tudásanyaggal, amely az alkalmazáshoz szükséges. Az Oktatási Szakosztállyal permanens kapcsolat alakult ki a tananyagfeldolgozás, tantervkészítés, az érettségi anyagának összeállitásával illetve módosításával kapcsolatban.

A vasútforgalmi technikum szakmai taniárgyfelosztása /1953-57./

1.

Pályafenntartás

I.

-

-

-

2.

Vontatási ismeretek

I.

-

-

-

3.

Általános vasútüzemi ismeretek

I.

-

-

-

4.

Balesetelhárítás

-

II.

-

-

5.

Elektrotechnika

-

II.

-

-

6.

Vasúti földrajz

-

II.

-

-

7.

Forgalmi ismeretek

-

II.

III.

IV.

8.

Személy- és árufuvarozás

-

II.

III.

IV.

9.

Ált. vasútigazgatás és jogi ismeret

-

-

III.

-

10.

Forgalmi ismeretek

-

-

III.

-

11.

Kocsiszolgálat

-

-

III.

IV.

12.

Távközlés és biztosító berendezés

-

-

III.

IV.

13.

Vasútgazdaságtan

-

-

III.

IV.

14.

Pénztár szolgálat

-

-

-

IV.

15.

Gyakorlat

I.

II.

III.

IV.

 

Heti óraszám:

36

36

36

36

Az 1957-es első érettségi-képesítő vizsgához kötődően a 178/1957. számon küldött "kiértékelés"-ben konkrét javaslatokkal jelentkezik az 0ktatási Osztály felé az iskola. /24./ Ebben a közismereti - magyar nyelv és irodalom, történelem - tárgyakkal kapcsolatban is vannak vélemények. A szaktárgyakkal kapcsolatban az a javaslat, hogy

  1. Az általános vasútüzemi ismeretek tantárgy helyett, a jelzési utasítások tárgyat tanítsák.
  2. A forgalmi utasítások kb. 750 oldalt kitevő anyagát jobban el kell osztani a II-IV. osztályokban.
  3. A balesetelhárítás helyett egészségügyi ismeretek bevezetését javasolják.
  4. A pénzügyi ismeretek tantárgyhoz új tankönyvre van szükség, mert a régi már elavult.
  5. Az elektrotechnikát a III. osztályban kellene tanítani, amikor a szükséges fizikai és mennyiségtani előismerettel rendelkeznek a tanulók.
  6. Az Ált. vasút igazgatás és jogi ismeretek tankönyvben csökkenteni kellene a polgári perekkel, különböző jogrendszerekkel foglalkozó tananyagrészt, elég csak a vasútra vonatkozó rész, így a tárgyat heti 1 órára lehetne csökkenteni.
  7. A vasútgazdaságtan sok olyan - egyébként is túlméretezett - anyagrészt tartalmaz, amelyek már módosultak a gyakorlatban - ezeket el kell hagyni.

Ez az egyetlen felterjesztés jelzi azt a lelkiismeretet, szakmaszeretetet, amelyet a szaktanárok a tárgyukkal kapcsolatban a vasútért képviselnek. Az iskolavezetés támogatja a változások szükségességét, hiszen az igazgató a "Kiértékelés" végén ezt írja: "...Az iskola szakelőadói, hogy az élettől; ne szakadjanak el, a következő tanítási évtől minden hónapban az igazgatóság oktatóival közös megbeszélést tartanak..." /24./

Mindezek hatására az 1958/59-es tanév órafelosztás tekintetében a KPM 1/4 C Oktatási Szakosztály jóváhagyásával kísérleti év és sikeres alkalmazása után az 1959/60. tanévben néhány változás volt az első tanévekhez képest:

  1. Vasúti földrajz I. és II. osztályban lesz, azonos óraszámban az eddigiekkel.
  2. Személyfuvarozás és árufuvarozáson belül az évenkénti tagozódás megváltozik. /25./

Az 1961/62. tanév I. évfolyamán megszűnt a vontatási ismeretek és pályafenntartás tantárgyak és beépültek az általános vasútüzemi ismeretek tantárgyba. A következő - 1962/63. - tanévben külön volt a személy- és árufuvarozás és lett belőle két külön tárgy személyfuvarozás és díjszabás, illetve árufuvarozás és díjszabás.

Különösen sokat változott a vasúti földrajz /közlekedési földrajz/ tartalma, óraszáma, tanévi elhelyezése. Az első tanévben vasúti földrajzként a II. évfolyamon heti 3 órában tanították, majd 1959/60-tól ugyanezen elnevezéssel I-ben heti 1 órában és II-ban heti 2 órában. Az 1960/61. tanévtől közlekedési földrajz néven I. és II. évfolyamon, de a III. évfolyam vasútgazdaságtanja is tartalmazott ilyen témát. Az 1964/65. tanévben gazdasági földrajz lett a neve az I. osztályban, a II. és III. osztályban vasúti földrajz. Egy évvel később újra közlekedési földrajz az első három évfolyamon, az előző évi 3 x 2 ór~számban.

A változások igénye időben először az iskolától, a vasúttól származtak, késóbb az MM-től illetve a Szakoktatási Reform Bizottságtól, akik a tananyag 20-25%-os csökkentését írták elő a technikumok részére. Az 1965/66-os tanévre összeállt az alábbi szakmai tantárgyfelosztás, amely technikumi vonatkozásban az utolsó is, hiszen 1967 szeptemberében indul a szakközépiskolai képzés.

Vasútforgalmi technikum szakmai tantárgyfelosztása
/1965/66. tanévtól/

1.

Szabadkézi rajz

I.

-

-

-

2.

Ábrázoló geometria

I.

-

-

-

3.

Munkaegészségtan

I.

-

-

-

4.

Általános vasútüzemi ism.
/Vasútüzemi, pályafenntartási,
vontatási ism./

I.

-

-

-

5.

Elektrotechnika

-

II.

-

-

6.

Közlekedési földrajz

I.

II.

III.

-

7.

Vasúti forgalmi ism.

-

II.

III.

IV.

8.

Vasúti keresksdelmi ism.

-

II.

III.

IV.

9.

Távközlő és biztosító ber.

-

-

III.

IV.

10.

Vasútgazdaságtan

-

-

III.

IV.

11.

Gyakorlat

I.

II.

III.

IV.

 

Heti óraszám:

36

36

36

36

A fenti tantárgyfelosztást összehasonlítva az első tanévi tantárgyfelosztással, látjuk, hogy a tantárgyak száma csökkent, elnevezésük változott, de nem sikerült a tanulók túlterheltségét csökkenteni, hiszen a tanulók heti leterheltsége a kötelező óraszámokat illetően 1953-ban ugyanannyi mint jó tíz évvel később: 36 óra.

III. 2. A vasútgépész technikus képzés első évei: 1964-1969.

Az 1964/65. tanévben indul meg a Vasútgépészeti Technikum, amely kihelyezett tagozata volt a Budapesti Vasútgépészeti Technikumnak. /Bp. Damjanich u. 4./ Az első évben olyan vendégként érkezett, aki nem sokáig marad. A budapesti iskola szűknek bizonyult egy újabb évfolyam indítására, Szegeden viszont a létesítményi feltételek most már adottak voltak a "vendégségre". Az I. F osztállyal az évfolyamban 6 osztály indult. Az osztályban tanítók valamennyien mint óraadók szerepeltek, és fizetésüket Budapestről kapták. Az osztálynak külön anyakönyve volt, s abban a Vasútforgalmi Technikum igazgatója mint megbízott igazgató írhatott alá.

A kettős irányítás kezdettől egészségtelennek mutatkozott. Különösen akkor, ha hozzátesszük, hogy az iskolának nincs a gépész alapképzésnek megfelelő gyakorlati oktatóterme, műhelye. A gyakorlati oktatás irányítása így természetesen a Vasútgépész Technikum irányítása alá tartozott. Ez szakmai szempontból indokolt volt, hiszen ilyen jellegű képzéshez megfelelő szakemberek nem álltak Szegeden rendelkezésre. A tanulók gyakorlati órái a közeli Gépipari Technikum műhelyeiben folytak, az ottani műhely oktatók vezetésével.

A szegedi iskola igazgatója már az első tanévben aggályát fejezi ki a kettős vezetés miatt. "...Véleményünk szerint az iskola szerves egész. Lehet egy iskolán belül többféle szakirányú képzés, tehát szakositott oktatás, ez azonban nem kívánja meg, hogy külön-külön vezetés legyen. Jelenleg is gyakorlatilag az a helyzet, hogy a kihelyezett osztály a Vasútforgalmi Technikum szerves része, csak a szakmai felkészítés különbözik a gépész osztályokban...", írja Olasz István a KPM 0ktatási Osztályhoz küldött leiratában. /26./

Valóban fura helyzet. A tanulók azonos kollégiumban laktak, egy KISZ-hez tartoztak. Ugyancsak a tanárok tanitották a tantárgyak többségét, ugyanaz a házirend vonatkozott mindannyiukra. Az oktató-nevelö munka módszerei, iránya egyfelől hatott rájuk.

Fegyelmi vétség elkövetése esetén furcsa, hogy a Vasútgépészeti Technikum igazgatója jár el a tanulóval szemben, viszont személyesen nem ismerheti igazán a Szegedre kihelyezett diákját. Jogilag viszont felelősségre vonhatja-e a Vasútforgalmi Technikum igazgatója a fegyelemsértőt? A Vasútforgalmi Technikum igazgatója felelős a kihelyezett osztály munkájáért, de bizonyos helyzetekben alárendeltségi viszonyban áll a Vasútgépészeti Technikummal szemben.

Közben - 1965/66. - a Vasútgépészeti Technikum létszámába bekerült az első mérnök tanár /Szilágyi Attila/, és az első szakoktató /Kassai Jenő, aki 1960-ban a Vasútforgalmi Technikumban érettségizett./ Ők ketten voltak az első főállású gépész oktatók, természetesen a budapesti technikumhoz tartoztak. A következő tanévben tovább nőtt a vasútgépészeten tanítók létszáma, ez újabb visszásságot eredményezett. A tantestület egy közösségben, egy tanári szobában dolgozott, ugyanakkor az igazgató a tantestület nem minden tagjának volt vezetője.

Ez a kettősség csak a vasútgépész osztály 4. évfolyamának időszakában az 1967/68. tanévben szűnt meg. Az érettségiző osztály - amely négy évvel azelőtt vendégként érkezett - végleges otthonra talált. Ebben a tanévben már 7 vasútgépész osztály tanult itt, hiszen az egy negyedik osztály mögött évfolyamonként két-két osztály sorakozott. Az osztályok száma azonban nem változott iskolai szinten, mert az 1965/66. tanévtől a vasútforgalmi tagozaton egy osztállyal kevesebb - 4 osztály - indult. Természetesen a vasútgépészeti szakon oktatók is átkerültek a szegedi technikumba, így a tantestület létszáma 28 főre gyarapodott.

A vasútgépész tagozat jogilag az 1967/68. tanévben lett az iskoláé, de nem követünk el nagy hibát, ha már az induló évtől az iskola új tagozatának tekintjük.

A vasútgépész technikus képzés célja: "...a vasúti vontató- és vontatott járművek, azok berendezéseinek szerkezeti, karbantartási, hibaelhárítási, biztonságos üzemeltetési ismereteivel rendelkező szakemberek képzése..." /27./

A vasútgépészeti technikum szakmai tantárgyfelosztása /1964-1972./

1.

Szabadkézi rajz

I.

-

-

-

2.

Ábrázoló geometria

I.

-

-

-

3.

Technológia

I.

II.

III.

IV.

4.

Szakrajz

-

II.

III.

IV.

5.

Vasúti járművek

-

II.

III.

IV.

6.

Mechanika

-

II.

-

-

7.

Gépelemek

-

II.

III.

-

8.

Géptan

-

-

III.

-

9.

Elektrotechnika

-

-

III.

-

10.

Villamos mozdonyok

-

-

-

IV.

11.

Üzemgazdaságtan

-

-

-

-

12.

Vasútüzemi ismeretek

-

-

-

IV.

13.

Vontatási berendezések

-

-

-

IV.

14.

Műhely gyakorlat

I.

II.

III.

IV.

A tagozat tantárgystruktúrájában említésre méltó változások nem voltak - szemben a vasútforgalmi tagozattal. Igaz erre idő sem volt, hiszen 1970-től már szakközépiskolai rendszerű ez a tagozat is.

III. 3. Az iskola tanítási órán kívüli tevékenységének virágkora: 1957-1968.

A Vasútforgalmi Technikum vezetése és tanári kara kezdettől fogva szívügyének tekintette a tanulók iskolán, illetve tanítási órán kívüli nevelését, sokféle lehetőséget biztosított a szabad idő célszerű felhasználására. A tanulók színes, eleven kultúrális és sport tevékenységet végeztek. Az iskola ének- és zenekara, tánccsoportja és színjátszói rendszeres munkát végeztek.

Az irodalmi élet különösen élénk volt. Ennek a területnek első megnyilatkozása az Ifjú Vasutas, az iskolai KISZ lapja. Általában 8-12 oldalon jelent meg, évente 6-8 számban. /Az első évben csak 3 számban./ A példányszám változott, s az iskola létszámától, valamint a KISZ anyagi helyzetétől függött. Á1talában a tanulók számának 50-60%-os arányában jelent meg 300-450 példányban. Az iskola életének riportszerű tükrözése mellett önálló alkotások /versek, novellák/ szerepeltek lapjain, de olvasható volt benne "import" humor, műfordítás is.

Az Ifjú Vasútas egyes számaiban beszámolt a tanulóifjúság különböző területeken elért eredményeiről. Név szerint felsorolta a jó tanulmányi munkát végzőket és azokét is, akik visszaestek, illetve elégtelen jegyeik vannak. "...A jók örültek! A gyenge tanulók - "repülőt" készítettek belőle! Így álltak bosszút a papíron - és önmagukon!" - írta az 1964. november 14. szám. /28./ Összehasonlította az évfolyamokat is egymással és önmaguk előző eredményeivel, a tantermek tisztaságát, a sporteredményeket, stb.

Egy-egy jeles alkalomkor külön számot is megjelentetett az újság. Ilyen volt Szeged felszabadulásának 20. évfordulójára megjelent 1964. október 11-én kiadott, valamint a névadó Bebrits Lajos emlékére kiadott 1966 decemberi szám.

Az iskola irodalmi életének alapjait rakta le az iskolarádió is, amely napi negyedórás adásával módot nyújtott a tanulók önálló szereplésére. Ez az önállóság a technikai munkatársaktól kezdve, a bemondókon keresztül, minden közreműködőre vonatkozik. A műsorok készítői ugyanúgy tanulnak, mint a hallgatók. Sok vers, novella, riport, ismertető szinezte az elsősorban politikai tartalmú müsort.

Ilyen alapokra - természetesen magas színvonalú irodalom órákra és irodalmi szakkörökre is - támaszkodva 1957 szeptemberében indult a munka, mely a régi önképzőköri hagyományokat felelevenítve új tartalmat vitt az ifjúság kulturális életébe. Megalakult az iskola önképzőköre dr. Szabó Tibor tanárelnök vezetésével 29 tanulóval.

Az önképzőkör azokat a tanulókat gyűjtötte össze, akik az egyes szakkörökben, vagy azokon kívül önállóan irodalmi alkotómunkával, vagy az előadás művészetével foglalkoztak.

Az önképzőkör célja: az irodalom megszerettetése, a tagság esztétikai érzékének fejlesztése, helyi irodalmi hagyományok ápolása, a vasutas hivatásra nevelés szolgálata, szavalók, előadók kiválasztása, önálló irodalmi alkotások létrehozása.

Az első - 1957/58. évi - munkatervi feladatok jól érzékeltetik azt a széles érdeklődést tanúsító munkát, amit a tanulók végeztek: /29./

  1. Az Ifjú Vasutas című újság patronálása.
  2. Az ifjúsági rádió munkájának irányítása.
  3. A pályázatok kiírása:
  • József Attila pályázat
  • Önálló irodalmi alkotás
  1. Nyilvános ülések, megemlékezések
  • Gárdonyi Géza,
  • Szabó Lőrinc,
  • Arany János,
  • Ady Endre,
  • József Attila életéről és működéséről
  1. Anyaggyűjtés és előadás: "Vasút az irodalomban"
  2. Szavalóverseny
  3. Kirándulások:
  • Nagykörös: Arany János ünnepségek,
  • Debrecen: Csokonai emlékek megtekintése
  1. Látogatások:
  • Somogyi Könyvtár;
  • a szegedi Pantheon megtekintése
  1. A tagság önálló írásainak megvitatása, elöadók képzése.

A további években is ugyanezen szempontok szerint dolgozott az önképzőkör, természetesen a tartalom mindig változott. Általában havonta egy vasárnapon tartottak nyilvános üléseket, ahol nemcsak költők, írók életét, munkásságát mutatták be, hanem voltak irodalmi, képzőművészeti, zenei előadások és bemutatók is. Az 1959/60. tanévben találkozást szerveztek a Tiszatáj íróival; színházi ankétot egy színdarabról./Kormos ég/, előadást Kínáról, stb.

A sajtóban több cikk és kép jelent meg az önképzőkör munkájáról. /Délmagyarország: 1959. november 17. és december 12; Csongrád Megyei Hírlap: 1957 szeptember és 1961. július 8; Tiszatáj: 1959. szeptember; Élet és Irodalom; Népszabadság: 1959. november 17./ Az önképzőkör időközben kilépett az iskolai keretek közül azzal is, hogy írókat /pl. Vas Zoltán/, színművészeket, képzőmüvészeket /pl. Dorogi Imre/ és zenészeket /pl. Vaszy Viktor/ hívott meg. A Magyar Rádió többször is műsorára tűzte a nyilvános ülések programjait. Az egyik ilyen rádióműsorról így számol be a Délmagyarország 1959. november 17. száma: "...A műsor második részében a Tiszatáj írói munkaközösségének meghívott tagjai olvastak föl verseikből és írásaikból a hálás közönség előtt. Felolvasásukat érdekes vita követte, amelynek során a fiatalok megmutatták, mennyire eleven érdeklődés él bennük az írás és az irodalom problémái iránt. A műsor kellemes színfoltja volt Palotai Erzsi előadóművész "beugrása", aki József Attila két versét és egy Móra Ferenc novellát mondott el a lelkes kis irodalmároknak..." /30./

Az "Emberi sors" című film bemutatása kapcsán hirdetett országos pályázaton az iskola a kollektív kategóriában első helyezést ért el. A technikum 640 diákja közül 412-en küldtek be pályázatot. Az önképzőkör vezetősége a legjobb 120 dolgozatot beköttette és eljuttatta a MOKÉP-hez. /31./

Az önképzőkör munkájáról az iskola a "Tisztelt Önképzőkör... címmel 1961-ben 1000 példányos összeállítást jelentet meg, amely az önképzőkör rövid történetét, és elsősorban a tagok írásait tartalmazza. A könyvről a Köznevelés 1961. augusztusi száma az alábbiakat írta: "... a tanulók legtöbbje nem művésze az írásnak, de tisztelője a gondos kifejezésnek, a világos, magyaros megfogalmazásnak, és bizonyára egyre tudatosabb élvezője az irodalomnak, a művészetnek, a szépnek... A szegedi példa is arra buzdít, hogy adjunk teret, kritikai fórumot a tanulóifjúság szépirodalmi törekvéseinek az iskolában. Gondos tanári vezetéssel, ízléssel, hozzáértéssel, ha írókat, költőket nem is, de szépen fogalmazó, irodalomértő felnőtteket nevelhetünk iskoláinkban." /32./

Az 1961/62. tanévben "ebben a szegedi iskolában szerveztek a KISZ és az Országos Filharmónia közös rendezésében - az országban először és egyedülállóan - önálló hanpversenybérletet a tanulók számára. " /33./ A hangversenyeket az iskola nagytermében - később a színházban, ifjúsági házban - tartották. Az első évben 600 bérletes volt. Ez a szám önmagában is imponáló, de ha arra gondolunk, hogy az iskolának 670 tanulója volt, akkor még jelentősebbé válik. Hogy az előadott művek a tanulókhoz közelebb kerüljenek, könnyebben megértsék mondanivalójukat, minden alkalommal az iskola rádió rövid ismertetést adott. A hangversenyek után pedig rejtvényversenyt rendeztek, amelyen a nyertesek zenei könyveket, hanglemezeket kaptak. "Természetesen olyan tanulók is vannak, akik egyenlőre nevetnek az egészen, akiknek nem tetszik a komoly zene. De ezeknek a száma egyre csökken, s nem kétséges, hogy a túlnyomó többség a komoly zene híveként és barátjaként kerül majd ki az iskolából..." /33./

A felszabadulás 15. évfordulójára "Felszabadulási emlékversenyt" hirdetett az iskola 1960-ban. A tanulmányi, kulturális, és sportverseny a Vasúti Főosztály Oktatási Osztály felügyelete alá tartozó vasutas technikumoknak a továbbiakban minden évben megtartott rendezvénye volt. /A vasutas technikumok sporttalálkozóit már 1956-tól megtartották./ A verseny szervezésébe bekapcsolódott a Vasutasok Szakszervezete Kultúrális és Sportosztálya is, amelynek feladata és hivatása a vasutasok kultúrális és sportmunkájának a támogatása, fejlesztése. A versenyt minden év tavaszán - 1970-ig - rendezték felváltva a különböző helyszíneken.

A versenyre külön szabályzat tervezetet dolgoztak ki, hogy "...az érdekeltek világosan lássák a követelményeket s ennek megfelelően a minél jobb eredmények biztosítása érdekében minden év szeptemberében megkezdhessék az alapos felkészülést." A lényege a versenynek, hogy nem csupán az iskolák között történt, hanem egész évben folyt az iskolában. Például a tanulmányi versenyben előzőleg házi versenyt kellett két fordulóban tartani: előbb osztályonként, najd az,osztályok 4-6 legjobb helyezettjei részére évfolyamonként. Az évfolyamok versenyének első 4 helyezettje képviselte az iskolát magyar nyelv- /helyesírás/ és irodalomból /fogalmazás/, valamint matematikából.

A "Felszabadulási emlékverseny" kultúrverseny az iskola hagyományainak további ápolására adott lehetőséget. Szavalóversenyt, "szép magyar ejtés" - versenyt, valamint színjátszók, énekkarok /nagykórusok, kamarakórusok/; iskolai zenekarok és tánccsoportok versenyét rendezták meg. Külön pontozási rend szerint értekelték a kötelező és szabadon választott versenyszámokat.

Az 1962/63. tanévben az iskola tanára Orosz Sándor felmérést készített a tanulók általános műveltségéről. Ebben a sokféle adatok elemző munkában megkísérli megállapítani egyrészt azt, hogy mekkora a tanulók általános műveltsége terjedelemben és mélységben, másrészt igyekezett szétválasztani a technikumban szerzett, és a máshonnan hozott műveltségi anyagot. Választ keres arra az összeállítás, hogy mi módon hatott a műveltségi anyag a tanulók jellemének, ízlésének kialakítására. Végül arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen úton szükséges továbbhaladni a tanítványok kultúrális nevelésében.

A felmérés keresi a választ az olvasottságra és a legnagyobb kultúrális élményekre is. Ez utóbbival kapcsolatban két tanuló egyszerűen ezt jelöli élete legnagyobb élményének: "Amikor először megpillantottam a Szegedi Nemzeti Színház belsejét." /35./ Arra a kérdésre, hogy "Mi a kedvenc szórakozása?" - mozilátogatás, olvasás, sportolás a válaszok sorrendje. /A megkérdezett 682 tanuló családjánál csak 65-ben volt televízió./

A felmérés igazolja az iskola azon törekvéseinek helyességét, az ország mintegy 310 helyiségéből jött tanulónak minél többirányú kultúrálódási lehetőséget igyekszik szervezetten biztositani. A statisztikai adatok bizonysága szerint az iskola igen sokat ad a tanítási órán kívül arra, hogy növendékei minél műveltebb emberként kerüljenek a munkahelyekre. De az ellenőrző adatgyűjtések viszont azt bizonyították, hogy mélységében ez a kultúra korántsem olyan mértékű, mint ahogyan azt az egyszerű adatok mutatják. "A továbbiakban ne szélesítsük tehát a lehetőségek skáláját, hanem törekedjünk minél elmélyültebb tartalmi munkára" - fejezi be Orosz Sándor. /35./

Továbbfejlődik az iskolai sportmunka. A feltételek az iskola udvarán - tehát szabadtéri létesítményekben - a legjobbak közé tartoznak a megyében, ugyanakkor fedett létesítmény a legkorszerűtlenebb. Télen a testnevelési órákat és a sportfoglalkozásokat a honvédségi kantinból átalakított, kb. 20 m2-es tornahelyiségben tartották. Különösen kiemelkedő eredmény - ez utóbbi tudatában - egy tipikus terem sportágban, a szertornában 1961/62. tanévben Középiskolás Tornász Csapatbajnokság országos döntőjében elért 1. helyezés. /A csapatban szerepelt Borbély András is, aki később - 1968-tól - az iskola testnevelő tanára lett./ Ugyanebben az évben Baráth Ferenc súlylökésben szintén középiskolás országos bajnok.

A sportkör szakosztályainak száma évről évre emelkedett. Az 1967/68. tanévben 13 szakosztály működött, összesen 305 taggal. A sportkör mint az iskolai KISZ szerves része működött, a sportköri munkát KISZ munkának tekintették. A sportkör munkaterve szerepelt a KISZ munkatervében. Nyaranta az ország különbözó vidékén sportvezető tábort rendeztek, a sportkör elnök-tanárának, Szilágyi Dezsőnek a vezetésével.

Az iskolai KISZ munkája jelentős szerepet töltött be a tanítási órán kívüli tevékenységben ebben az időszakban. A már említettek mellett az iskola életének sok más területén is szerepet kapott. Feladatuk - egész éves munkatervük és részmunkatervek alapján - az iskolai ünnepélyek, évfolyamelőadások és rendezvények megszervezése, lebonyolítása, iskolán kívüli társadalmi munka végzése, büfészolgálat ellátása, az iskola nyári táborainak előkészítése, anyagi alapjainak biztosítása, stb.

A KISZ tagok létszáma 1957 áprilisától /45 fő/, a megalakulástól nem emelkedett gyorsan, mert minden úi belépővel szemben komoly politikai, tanulmányi és fegyelmi követelményeket támasztottak. /Ennek az elvnek a helyességét a szervezet azóta végzett jó munkája és kitüntetései igazolták./ Az 1958/59. tanévben még csökkent is a létszám - átmenetileg -, mert a KISZ KB által a középiskolákban bevezetett próbarendszer következtében új tagok csak az ú.n. "Kilián próba" letétele után kérhették felvételüket.

Úttörő kezdeményezés az önálló KISZ Akadémia szervezése és lebonyolítása. A KISZ Városi Bizottsága is tartott ilyen akadémiát, de mivel nem voltak megelégedve az ottani előadásokkal, az iskola - a KISZ Bizottság hozzájárulásával - saját keretein belül 4 éves távlati terv alapján 30 előadásból álló akadémiai előadássorozatot állított össze és indított el. Az előadásokat - társadalmi munkában - az iskola tanárai tartották, akik az előadás után még utólag meg is beszélték az előadás anyagát.

Az iskola hagyományaihoz tartozott, hogy minden évben KISZ vezetőképző tábort szerveztek - hasonlóan a sportvezetőképző táborhoz. Erre az egyre növekvő létszám miatt szükség is volt. A KISZ tagság létszáma, a mindenkori létszám 85-90%-a volt, az alapszervezetek száma megegyezett az osztályok számával, így a szervezett vezetőutánpátlás-képzés elengedhetetlen. Az 1960-as éveknek ebben az időszakában Erdélyi István a KISZ tanácsadó tanár.

Az Ifjú Kommunista című folyóirat 1966. évi 4. számában dr. Koncz János "Több tudással, nagyobb hozzáértéssel" cimű cikkében az iskolát jó példaként állította az ország többi középiskolás KISZ szervezete elé. Föleg a vezetők képzésére helyezte a hangsúlyt a cikk, kiemelve a képzés tudatosságát. /36./

A szakköri tevékenység is igen sokat fejlődött ebben az időszakban. Az első tanévi 3, és az utána állandósuló 7 szakkör az 1959/60. tanévtől évente 1-3 szakkörrel bővül, és 1966/67. tanévben már elérte a 20-at. Egy-egy szakkör létszáma 20-30 fő között mozog átlagban. A szakkörök közül a szakmai műveltség szempontjából legfontosabb a forgalmi és a kereskedelmi szakkör. A forgalmi szakkör a második évfolyamban kezdődött általában, és évfolyamonként 1-1 működött. A keresekdelmi szakkör tagjai a harmadik és negyedik évfolyamból kerültek ki. A szakkörökbe csak azok kerülhettek be, akik különös érdeklődést tanúsítottak a szaktárgy elméleti és gyakorlati óráin. A vasútgépészeti technikumok ebben az időszakban még nem volt szakmai szakköre. A szakköri munkával és a kultúrális tevékenységgel kapcsolatban következzék az alábbiakban Kálmán Mihály nyugdíjas igazgató visszaemlékezése:

Szakkörök:

Közismereti és szakmai szakkörök egyaránt működtek. Elsődlegesen céljuk az iskolai szakképzés gyakorlati megalapozása volt. A szakkörök rendszeresen látogatták a szakma gyakorlati munkahelyeit, személy és rendezőpályaudvarok munkáit. Kirándulásokat szerveztek a szakmai ismeretek gyakorlati alkalmazásának tanulmányozására. A szakmai szakkörök a gyorsan fejlődő Záhony és környékének munkáját tanulmányozták. A közismereti szakkörök közül a matematikai szakkör a Győri Vagon és Gépgyárban, UVATERV-nél, a GANZMÁVAG-nál ismerkedett a matematika alkalmazásának területeivel. Nagy érdeklődéssel kísért előadásokat hallgathattak a szakkör tagjaí. Természetesen más szakkörök kiegészitő munkája is jelentős volt. Az iskola vezetése fakultatív nyelvoktatást illetve nyelvi szakköröket is szervezett. A cél nemcsak az volt, hogy tanulóink nyelvi tudását, müveltségét növelje, hanem elsődlegesen olyan nyelveket tanuljanak, melyeket a határforgalomban hasznosítani tudnak. Így a Záhony környéki tanulók orosz nyelvű, az észak-magyarországi tanulók szlovák, a dunántúliak német, a délvidékiek pedig szerb és román nyelvoktatásban vettek részt. Kezdetben ezek a szakkörök igen jól működtek, később azonban különböző okok miatt látogatottságuk csökkent és végül meg is szünt. Kár volt értük.

A vasút veszélyes üzem. Az utasítások végrehajtása, a kiadott rendelkezések teljesítése a vasutas dolgozóknak legfőbb kötelessége. Munkájuk nagy odafigyelést és fegyelmet kíván. Egy téves kapcsolás, egy gomb figyelmetlen megnyomása, egy rossz utasítás kiadása stb. emberek százainak életébe kerülhet. Ezek tudatosítása céljából a negyedéves tanulóinkat, évente több alkalommal olyan bírósági tárgyalásokra vitték, ahol Közlekedési vétségeket vagy bűncselekményeket tárgyaltak. A tárgyalások tapasztalatait értékelve átérezték tanulóink a rend, a fegyelem szükségességét és a kötelesség maradéktalan teljesítését.

Kulturális nevelés:

Az iskolának több mint száztagú énekkara, nagy létszámú tánckara, zenekara volt. Minden tanulónak színház- és hangverseny bérlete volt. Adott napokon a színház előadásait és a hangversenyeket csak iskolánk tanulói részére szervezték, amelyeken tanári kísérettel minden tanulónk részt vett.

Jelentős élményt adott tanulóinknak, hogy a színházi előadások után - iskolánkban - a színészekkel találkozhattak, és beszélgethettek az előadásról.

Sokat tett az iskola és a diákotthon, később a kollégium a kulturált magatartás kialakításában. A nagyteremben a filmszínházzal megegyezve, játékfilmeket vetítettek. Előzőleg egy-egy tanár a mozielőadás alatti magatartásról beszélt.

Minden közös alkalmat ünnepélyessé igyekeztünk tenni. Mivel tanulóink tanyáról, falvakból, kisebb városokból jöttek és a hazautazás csak ritkán volt lehetséges a nagy távolságok miatt, ezért bizonyos szokásokat felelevenítettek. Így a húsvéti locsolkodást, amely a következőképpen folyt le. Reggeli után a fiúk kannákkal, köcsögökkel, gumicsővel, az otthoni szokásoknak megfelelően locsolkodtak. /Ugyanis a fiúknak csak ezen a napon lehetett a leánykollégiumba felmenni./ Amikor a lányok már csurom-vizesek lettek, a locsolkodásnak ez a formája véget ért. Ekkor a lánykollégiumban megkezdődött a takaritás és az előkészület a locsolkodók kulturált fogadására. A hálótermekben megterített asztallal /sütemény, piros tojás, szörp/ várták a fiúkat. A fiuk ünneplő ruhába felöltözve kölnivel mentek locsolkodni, ahol az előbbieket elfogyasztva szépen elbeszélgettek. A tanulóknak ez a kulturált magatartása és általában ezek az ünneplések maradandó élményt adtak, amelyekről a találkozókon is nagy szeretettel beszélnek.

A kulturált öltözködéssel kapcsolatban a nagyteremben több alkalommal divatbemutatót szervezett az iskola. A CENTRUM áruházból hozatták a ruhákat, a lányok voltak a manökenek. Így megismerkedhettek a legújabb divattal. A divatbemutató alatt szólt a cigányzene és neves magyarnóta énekesek szerepeltek. A rendezvény nevelőhatású és élménytnyújtó volt."

Egyedi kezdeményezése volt a tantestületnek a szülői tájértekezletek létrehozása. Az 1957/58. tanévben tartották először Záhonyban, Budapesten és Debrecenben. Erre azért volt szükség, mert a nagy távolság, valamint az utazási költségek miatt a szülők összefogása a szegedi szülői értekezleteken nehézségekbe ütközött. A Rendtartás megszabta szülői értekezleten kívül - amelyet szegedieknek tartottak elsősorban - minden tanévben további 3 alkalommal tartottak szülői tájértekezleteket. A késöbbi években Hödmezővásárhelyen, Békéscsabán, Nyíregyházán, Kaposvárott, Miskolcon, Celldömölkön és más városokban is tartották a szülői értekezleteket, amelyek a tanári testületnek nem kis feladatot adtak.

A kijelölt góckörzet szerint mindig más városban tartott értekezleteket elő kellett készíteni. A pontos időpontot lelevelezték az illető szolgálati főnökséggel, ahol az oktatótermet kultúrtermet szabaddá tették. Általában két tanár tartotta az értekezletet akik előtte kigyűjtötték azokat a tanulókat akik az adott góckörzetben laktak, majd a naplókat végig böngészve szinte kimásolták a jegyeket, egyéb beírásokat. Konzultáltak az osztályfőnökökkel, a tanárokkal, feljegyzéseket készítettek az iskola feladatainak ismertetéséhez, s általában készültek valamilyen nevelési témában előadáshoz.

Ezeket a szülői értekezleteket eredményesebbnek tartották, mint az összevont nagy szülői értekezleteket, mert kevesebben vettek rajta részt, s így közvetlenebb kapcsolat alakulhatott ki a szülőkkel.

Az 1969/70. tanévben mégis megszűntek a góckörzeti szülői értekezletek. A november 24-i szülői értekezleten Szegeden 547-en vettek részt, amely örvendetesen nagy szám. Ez alapján úgy döntöttek, hogy mégis érdemesebb az iskolában tartani a szülői értekezleteket, ilyenkor egyúttal a szülők meglátogathatják gyerekeiket, megtekinthetik környezetüket.

Az iskola felvételi bizottságában a technikum tanárai dolgoztak. A felvétel ügyében azonban nem az iskola, hanem a felettes szerv - KPM i./2.C. Oktatási Osztály - döntött a vasút területi igényeinek megfelelően. Ez a magyarázata annak, hogy a felvett tanulók negyedrésze közepes rendű. Szegedről és a MÁV Szegedi Igazgatóság területéröl való sokszoros - 1959-1965. között 4-6-szoros - túljelentkezés folytán sok jó tanulót nem tudott felvenni az iskola, míg más igazgatóságok területéről kénytelenek voltak gyengébb tanulók jelentkezését is elfogadni.

Ebben az időszakban bontakoznak ki az iskola nemzetközi kapcsolatai. Az első kapcsolatfelvétel 1959-ben az NDK-beli gothai Vasútüzemi és Fogalomtechnikai Mérnökiskolával történt, de néhány levélváltás után megszakadt az eltérő profilú képzés miatt. /37./ Néhány év múlva sikerült lengyel testvériskolai kapcsolatokat teremteni, s rendszeres cserelátogatásokat tenni. /Poznan, Gliwice/ A kapcsolatkeresés más intézményekkel is folyt - pl. egy Karl-Marx-Stadt-i iskolával 1966-ban -, de abban az időben az állam nem támogatta megfelelően - elsősorban anyagilag - az ilyen természetű kapcsolatokat. /38./ Végül a drezdai Erich Kramer Mérnökiskolával alakult ki tartós kapcsolat, amely még ma is tart. A tanulók - hallgatók nyári termelési gyakorlat cseréje 20, illetve 10 fővel már hagyományossá vált. Rendszeres a diákturisták és a dolgozók üdülési cseré- je is.

III. 4. Diákotthonból kollégium

A Vasútforgalmi Technikum megalakulása /1953./ után az 1954/55. tanévben alakult meg a technikum diákotthona. A viszontagságos kezdeti korszakáról már tettem említést a II. részben, hiszen léte elválaszthatatlan volt az iskolától. A diákotthon vezetője kezdetben Olasz István iskolaigazgató, később önálló vezetője volt a kollégiumnak, Gyukrovics Árpád igazgató személyében. Az első nevelőtanárok Hausler Ágnes, Szilágyi Dezső és Kőkúti Lajos voltak.

Az 1956/57. tanévtöl működött a mai helyén mint egységes diákotthon. A fiúk a C épületben, a leányok a D épületben kaptak helyet. A nagy és elhanyagolt laktanyaszobák, a rossz deszka padozattal, a felforgatott katonai ágyakkal, szétszórt szalmával nem nyújtottak tetsző élményt. Mivel takarító személyzet alig volt, a diákok takarították, csinosították az épületet és az udvart. Rövid idő alatt lakhatóvá váltak a szobák, de még nagyon ridegek voltak. A vasút jelentős összeget biztosított az épület felújítására, így már a tanév közben megkezdődhetett a padozat kicserélése. Nyári szünetekben a festészeti és burkolási munkák folytak nagy ütemben. Megszépült a belső, barátságosabb lett a környezet, de a laktanya jelleget nem lehetett véglegesen megszüntetni.

A tanulók büszkék voltak otthonteremtő munkájukra. Szervezetten védték és óvták munkájuk eredményét. Ez a küzdelmes, a közös célért folyó munka, szinte észrevétlenül közösséggé formálta a Diákotthon lakóit. A primér közösségek megalakulásával megindult a szervezett élet. A hálóközösség lett a másodlagos közösség a választott hálófőnök irányításával. A szekunder közösségek összessége alkotta a diákotthon közösségét, melynek vezetését és irányítását a Diáktanács látta el, mint önkormányzati szerv. A diáktanács szervezte: az ügyeleti szolgálatot, az önkiszolgáló rendszert /étteremben, konyhában/, a kiscsoportos foglakozásokat, klub- és táncesteket, ünnepélyeket, sajtófoglalkozásokat, a diákotthon sportéletét.

Gondot okozott, hogy a tanulószobák részére nem volt helyiség. Erre a célra az iskola tantermei lettek igénybevéve. A nevelőtanárok mellett a diáktanács is tevőlegesen részt vett a tanulószobai felügyeletben. Szervezte és segítette a korrepetálások munkáját. Résztvett a napi- és házirend kidolgozásában. Összekötő volt a diákotthon tagsága és az iskolai KISZ-szervezet között.

A tanulók neveltségi szintje, tanulmányi eredménye, közösségi élete egyre jobban megközelítette a kollégiummá válás feltételeit. A kollégista cím elnyerése ösztönözte a tanárokat és tanulókat egyaránt. /1958. és 1959. tanévben minimális volt a bukás./ 1960-ban átfogó vizsgálatot végzett a felügyeleti szerv, és a feltételeket megfelelőnek találta a kollégiumi címhez. /39./ Így 1960. november 4-én a Vasútforgalmi Technikum Diákotthona önálló kollégiummá alakult, és felvette a Sziklai Sándor nevét.

A kollégiumnak akkor 400 tanulója volt. Az első DT elnök Papp Imre.

A kollégium igazgatója:
Kálmán Mihály
Nevelőtanárok:
Rohonyi Éva
Fenyvesi Eszter
Hausler Ágnes
Bakos László
Gyebrovszki János
Várhídi László
Szabó G. László
Szilágyi Dezső
Dr. Balla György

A továbbiakban a kollégiummal kapcsolatosan következzék egy olyan összeállítás, amelyet a legautentikusabb személy, dr. Balla György készített, aki a kollégiummá válás pillanatától a mai napig - kezdetben nevelőtanárként, később igazgatóhelyettesként, igazgatóként, illetve kollégium vezetőként - megszakítás nélkül részt vett a kollégium munkájában.

"Kollégiumunk életének állandó velejárója volt a tárgyi feltételek igen alacsony színvonala. A tömegszállás jelleg /26-28 fős hálók/ a '60-as évek elején még nem jelentett megoldatlan feszültséget az otthoni és a kollégiumi viszonyok között. Sőt nagyon sok hátrányos körülmények közül érkező gyerek számára talán felemelkedés is volt. /Vidéki kis bakterházak, igen rossz lakásviszonyok./ A '60-as évek végétől jelentkező életkörülmény-javulás azonban megfordította a helyzetet. Gyerekeink többségének különösen a '70-es évek közepétől hatásosabb életszinvonal-csökkenést jelentett kollégistának lenni. Ez természetesen állandó feszültségforrásként jelentkezett. A kialakult jó közhangulat időnként megingott, növekedett tanulóink érdektelensége. A helyi viszonyok romlása még csak növelte a gondot. /Az épület egy részének elvétele, zsúfoltság, romló műszaki állapot, a karbantartás színvonalának romlása, stb./ A problémák őszinte feltárása, s a kollégisták segítségének igénybevétele, ebben az önkormányzat fokozottabb szerepe végül is egy olyan helyzetet teremtett, amikor a tanulók tudomásul vették a valóságot, igyekeztek alkalmazkodni. A közhangulat a megingások ellenére határozottabban alkotójellegű volt. Rendszeresen szerveztek társadalmi munkát. Így javították, festették, csinosították a kollégiumot évről-évre a tanév kezdete előtt. Változatos programok- kal /kollégiumi napok, kollégiumi estek/ igyekeztek az itteni életet nemcsak hasznossá, hanem kellemessé is tenni. Több-kevesebb sikerrel tudták erre a célra mozgósítani a tagságot. Az 5 napos munkahét bevezetése, s ehhez kapcsolódóan az a tény, hogy tanulóink többsége csak négy teljes napottölt a kollégiumban, egyre inkább abba az irányba hatott, hogy a tanuló, a szülő a kollégiumot átmeneti szállásnak tekintse. Szeretnek a kollégiumban lenni, de jóval kevesebb a kötődésük, mint korábban. A felelősség sem egyértelmű. Az ellátás feltételeinek megteremtése ma elsőséget élvez a nevelési törekvések előtt. Mai érvényes törekvéseink, rendeleteink, a pénzügyi politika ebbe az irányba hat. Az '50-es évek végén kialakult kollégiumi koncepció kimerült. Az intézmény kollégiumi funkció helyett inkább internátusi funkciót tölt be."

Szegedi SzC Gábor Dénes Szakgimnáziuma
6724 Szeged, Mars tér 14 - Telefon: 62/558-750 - Fax: 62/558-755 - E-mail: gabord@gdszeged.hu
OM azonosító: 203052 - Akkreditációs szám: 0952 - Tagintézmény száma: Szegedi Szakképzési Centrum 062101
Suli a Marson
Szegedi Szakképzési CentrumSzegedi Gábor Dénes Középiskola
Elérhetőségeink
6724 Szeged, Mars tér 14
E-mail: gabord@gdszeged.hu
Telefon: 62/558-750